Black and white

Elvétve raktam már be pár fekete-fehér képet, de most csinálok itt egy összeállítást csak fekete-fehér képekből. Van jó néhány téma ami feketén-fehéren sokkal izgalmasabb vagy régiesebb.

Sokkal hangsúlyosabb vagy éppen komolyabb hangulatot lehet így teremteni egy amúgy unalmas kompozíciónak, persze okosan megválasztva a témát, hiszen például tájképeket mindenki színesben szeretne látni. Az itt látható képek Stockholm és Göteborg környékén készültek.

*

*

*

*

*

*

*

*

***

Bohus Castle

Bohus várát a 14. század elején kezdték el építeni a norvégok a svédek ellen az akkori norvég-svéd határon. Göteborgtól kb. 20 km-re fekszik a Göta folyó partján Kungälv városnál. Igazi középkori vár, amit nagyon sokszor ostromoltak, de soha nem sikerült bevenni.

A roskildei béke után a vár norvég-dán fennhatóság alá került így már nem szolgált többet végvárként.

Ekkoriban börtönként üzemelt, pédául itt raboskodott Thomas Leopold piétista is.

Aki szereti a középkori várakat, annak feltétlenül el kell ide is jönnie. Nyáron hagyományörző napokat tartanak a várban, de tavasszal is látogatható. Ami még érdekes, hogy a falakon és a vár alatti katakombákban rengeteg cseppkő rakódott ki az évszázadok során.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

**

*

*

***

Még mindig tél...

...és még mindig csodálatos!

*

**

*

*

*

*

***

Wintersea

Télen látszik a legjobban az elemek vad csatája a természetben, és ez varázslatos hangulatot tud adni a tájnak. Sokszor láttam már befagyott tengerről képet, de saját szemmel még soha nem láttam jeges tengert. Az elmúlt hetekben nagyon hideg volt Göteborgban és környékén, évtizedek óta nem volt ilyen hideg (-10, -20 Celsius) a tél errefelé.

Szóval Ági felhívott, hogy azonnal menjünk ki a tengerre, mert a rádióban is bemondták, hogy ennyire, már régen fagyott be. Mivel én is már régóta el akartam menni és megnézni, persze nagyon örültem neki, hogy megyünk. A hőmérséklet legalább három hete nem ment -5 fok fölé, szóval számítani lehetett a nagy jégre.

És, hát ilyet tényleg nem láttam még, a hajóút mentén egész végig jégtömbök úszkáltak a vízen, és ahol a hajó nem jár, ott egybefüggő, vastag jégréteg borítja a vizet. Olyannyira, hogy természetesen rá is mentünk a tengerre, mert nem sok ember mondhatja el magáról, hogy a tengeren járt, mint Jézus.

Engem nagyon megfogott ennek a jeges világnak a hangulata, hihetetlen érzés ilyen helyen lenni és sétálni, asszem a fényképekről azért picit visszajönnek ezek az érzések. És legalább aki csak nézi őket így neten keresztül, annak meg van az a könnyebbsége, hogy nem kellett abban a piszok hidegben fagyoskodva sziklát másznia...

*

*

*

*

*

*

*

**

*
****