Télen látszik a legjobban az elemek vad csatája a természetben, és ez varázslatos hangulatot tud adni a tájnak. Sokszor láttam már befagyott tengerről képet, de saját szemmel még soha nem láttam jeges tengert. Az elmúlt hetekben nagyon hideg volt Göteborgban és környékén, évtizedek óta nem volt ilyen hideg (-10, -20 Celsius) a tél errefelé.
Szóval Ági felhívott, hogy azonnal menjünk ki a tengerre, mert a rádióban is bemondták, hogy ennyire, már régen fagyott be. Mivel én is már régóta el akartam menni és megnézni, persze nagyon örültem neki, hogy megyünk. A hőmérséklet legalább három hete nem ment -5 fok fölé, szóval számítani lehetett a nagy jégre.
És, hát ilyet tényleg nem láttam még, a hajóút mentén egész végig jégtömbök úszkáltak a vízen, és ahol a hajó nem jár, ott egybefüggő, vastag jégréteg borítja a vizet. Olyannyira, hogy természetesen rá is mentünk a tengerre, mert nem sok ember mondhatja el magáról, hogy a tengeren járt, mint Jézus.
Engem nagyon megfogott ennek a jeges világnak a hangulata, hihetetlen érzés ilyen helyen lenni és sétálni, asszem a fényképekről azért picit visszajönnek ezek az érzések. És legalább aki csak nézi őket így neten keresztül, annak meg van az a könnyebbsége, hogy nem kellett abban a piszok hidegben fagyoskodva sziklát másznia...
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Ismét itt a tavasz! Sok a napsütés, és sokat kirándulunk. Voltunk a szigeteken kicsit sétálni, majd Vrångö szigetén az egyik homokos tengerparton grilleztünk is. Itt Svédországban a szabadban való sütögetés és grillezés nagyon divatos, minden boltban lehet kapni egyszer-használhatós kézi grillt, amit használat után a speciálisan erre felállított kukákba kell tenni.
Kirándulás közben a legviccesebb az volt mikor találtam egy sütkérező keresztes viperát az egyik erdőben, és jól az arcába nyomtam az objektívet, hogy lefotózom. Na erre ő támadóállásba vette magát egyértelművé téve hogyha közelebb mozdulok akkor megmar. Hát nem mozdultam, ő se mart meg, viszont lett egy jó kép belőle.
*
***
