A csodálatos Jéghotel után kicsit körülnéztünk Jukkasjärvi-ban is, ebben a helyes kis számi faluban. A számik (lappok) Skandinávia igazi őslakosai, valójában jóval régebben érkeztek ide, mint a germán népek (vikingek).
Számik Norvégiában, Svédországban, Finnországban és elvétve Oroszországban élnek szétszórva, főleg északon. Számuk kb 100 ezer, vagy kevesebb. Ők magukat számiknak hívják, a lapp szót soha nem használják, nem is tudják honnan jött ez a szó, talán a germán törzsek nevezték őket el így ruházatuk miatt.
Kultúrájuk, képzőművészetük és mitológiájuk hasonló a magyarhoz, ahogy egy számi ember is inkább hasonlít egy magyarhoz ránézésre, mint egy igazi viking svédhez. A számi művészet nagyon szereti használni az élénk színeket, ennek legszebb példája a fent látható számi zászló.
A számi nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, tehát ők a névrokonaink, ugyanúgy mint a finnek és az észtek. Érdekes amikor elmentünk egy számi farmra lovagolni, a tulaj egyből kérte, hogy mondjunk magyar szavakat ami hasonló a számihoz, így mondtuk a jól ismert "hal", "kéz", "szarv" szavakat és megállapította, hogy tényleg hasonló.
Node vissza Jukkasjärvi-be. Itt fenn egy nagyon ki helyes számi templom, belül szintén nagyon színes és élénk oltárfestményekkel.
Érdekes volt az orgonasípokon látható motívum is, nagyon hasonló a magyar táltosmotívumokhoz. Ilyen motívumokkal tele volt ez a pici templom.
Jukkasjärvi után visszamentünk Kirunába a szállásunkra. Imádtam a hóval borított utakat amik az erdőn keresztül vezettek! Azért a tundra az nagyon szép télen!
Kiruna Svédország legészakibb városa, itt található a világ legnagyobb vasérc-bányája, amiről majd lejjebb még beszélni fogok. A Kiruna szó a számi Giron szóból eredeztethető, ami alpesi hófajdot jelent. Benne is van a madár a város címerében. Meg persze a vas alkímiai jele is.
Kirunában este megnéztük a várost, elmentünk a főtérre, megnéztük a városházát és a kirunai fa templomot. Ez Svédország legnagyobb fa temploma, és nagyon szép kívül-belül. Sajnos lefotózni belülről nem tudtam, mert valami esemény volt benne és éppen valaki szónokolt svédül, amit aztán számira fordított valaki.
Így télen nagyon szép ez a város, minden fehér és nyugodt. Azt hittem egy lepukkant ipari város lesz, de kellemesen csalódtam.
Főleg a hatalmas hóbuckák tetszettek, itt például majdnem felér a tábla tetejéig.
Másnap reggel mentünk a fent mesélt számi farmra Kiruna közelében, hogy lovagoljunk izlandi pónikkal a havas erdőben. Itt fent látható Moszat, a farm rénszarvasa, akit kis korában fogadtak be, mert gyenge volt. Most meg ottmaradt háziállatnak. A számik rengeteg rénszarvast tartanak szabadon az erdőkben, főleg a húsuk és szőrük miatt. Minden évben egyszer az erdőkből kiterelik a rénszarvasokat, megszámolják és megjelölik őket. Tehát ha az erdőben rénszarvassal találkozunk az nagy valószínűség szerint valakié.
Maga a lovaglás az erdőben egy jávorszarvas szafari volt, bár mi a fenti jávorbocin kívül nem találkoztunk eggyel sem. Viszont láttunk pár rénszarvast, úgyhogy azért szerencsésnek lehet mondani a túrát.
Ezekkel az izlandi pacikkal mentünk, az enyém a fehér volt, Hvellur, aki most éppen háttal áll és eszik. Enikőé pedig a kép közepén látható Sokki (fehér zokni van a lábán). Vicces, hogy néhány paci az északi istenekről van elnevezve.
Szóval mentünk az erdőben ezekkel a lovakkal, és néztük a távolban, hogy látunk-e bármiféle állatot. A jávorszarvas Skandinávia legnagyobb emlőse, de eléggé félénk így nem sokkal találkoztunk.
Viszont bámulhattunk bele a gyönyörű fehér tájba és érezhettük azt a nyugalmat amit e hely sugároz.
A lovaglás után mentünk a kirunai vasbányába, hogy megnézzük hol és hogyan bányásszak a híres svéd acélhoz a vasat. Maga a város erről híres leginkább, hiszen nem is lenne város a bánya nélkül és nem is lenne bánya a város nélkül.
Már századokkal a város 1900-as megalapítása előtt, az ott élő számi törzsek tudták, hogy a közelben lévő két hegy Luossavaara és Kiirunavaara nagy része vasból van. Mégis a temérdek vasoxid ércet nagy foszfortartalma miatt nem tudták addig kitermelni míg fel nem találták a Thomas-eljárást, ami lehetővé teszi a vasban lévő szennyezők eltávolítását oxidációval.
Ez beindította a bányászatot először a felszínen külszíni fejtéssel, majd később a föld alatt is. Ugyanígy beindult a vas és acélgyártás is. Így az 1800-as évek végén és az 1900 évek elejétől Svédország legrohamosabb tempójú városépítésébe kezdtek, hogy várost építsenek a bányához, és azt vasúttal összekössék Norvégiával és a többi bányászvárossal itt északon.
Ez a világ legnagyobb és legmodernebb földalatti vasércbányája, itt található a legnagyobb egybefüggő vasérc-tellér. Maga a vasérc alapanyaga mágnesvaskő (magnetit, Fe3O4) és ebből állítják elő redukálással a kitűnően jó minőségű acélt. Nem véletlen, hogy a II. világháború alatt Hitler annyira érdeklődött a svéd acél iránt, és az angolok annyira próbálták megakadályozni a vas és acélbizniszt a "semleges" Svédország és a náci Németország között.
Maga a cég ami a bányát üzemelteti (LKAB, Luossavaara-Kiirunavaara Aktiebolag) sok innovatív ötlettel áll elő, például különféle vasérc-pelleteket gyárt amikkel a vas és acélgyártás sokkal olcsóbb, energia-hatékonyabb, és elmondásuk szerint sokkal kevésbé terheli a környezetet.
A bánya most olyan 1000 méterig nyúlik le a hegy gyomrába, és senki nem tudja még megjósolni, hogy meddig ér le a vasérc-tellér. Úgyhogy nagy az izgalom, és persze még nagyobb a profit. Az LKAB állami társaság, így a vasbányászatból rengeteg pénz jön be Svédországba.
Ami még érdekes, hogy a bányászati munkák miatt Kiruna veszélyben van, mert a vasérc-tellér ferdén nyúlik a földbe (a város alá tulajdonképpen) és lassan a bányászással eljutnak arra a mélységre, ami veszélyezteti magát a város. Most még nem folyik bányászat a város alatt, de az elkövetkező években a maketten látható piros vonalon belüli területek veszélyben lesznek, mert egyre jobban csúsznak a bánya felé.
A fenti képen lehet látni, hogy az egybefüggő vasérc-mag ferdén kezd benyúlni a város alá, amitől megmozdul a föld fölötte. És ugye senki nem tudja hol ér véget a mélyben a vasérc és meddig tart míg az amúgy nagyon megtérülő bányászat. Ezért 2004-ben egy tervet hirdetett az LKAB és a város: a várost és az épületeket arrébb kell vinni a következő évtizedben. 2007-től kezdve már megépítették az új vasutat más helyen, és új csatornahálózat is született. Elkezdtek kijelölni helyeket az új házaknak, és lassan kezdenek felépülni. Úgyhogy, most ez a legnagyobb projekt Kirunában, a házak lebontása és új helyen felépítése, valamint a műemléképületek átszállítása az új helyre.
Természetesen a költségeket a bányatársaság állja, és ki van kötve, hogy mindenkinek a régi házához megfelelő életszínvonalú házat kell kapnia (pl. ha tó mellett volt akkor tó mellé, stb.). Minden egyes személlyel a cégnek külön meg kell egyeznie, és minden fejleményről a városgyűléseken tájékoztatják az embereket. Érdekes látni egyébként, hogy hogyan van ez a probléma kezelve itt, teljesen nyíltan beszélnek róla, mindenki tudja, hogy ez van és lesz, és megpróbálják kihozni a legjobb eredményt amit tudnak úgy hogy a bánya is üzemeljen biztonságban és az emberek is elégedettek legyenek.
Úgy érzem itt arról van szó, hogy a bányász cégnek ígyis-úgyis hatalmas a profitja, és emiatt szeretne kialakítani egy olyan megoldást amivel mindenki nyer, ők is és a városi emberek is jól járnak. Hiszen tulajdonképpen a dolgozóikról (is) van szó.
Összességében elmondhatom, hogy engem teljesen lenyűgözött ez a vidék, nagyon örülök, hogy végre eljuthattam ide is. Biztos, hogy fogok még jönni ide, hiszen nekem nagyon tetszett ez a hely a maga hideg, fagyos ridegségével, és csodálatos vad természetével.
Arról nem is beszélve, hogy még a közelben lévő csodás Abisko nemzeti parkot nem is láttam; Svédország legnagyobb hegye a Kebnekaise (2106 m) is itt van nem messze; valamint a természet tartozik nekem még azzal, hogy a sarki fényt megmutassa nekem a maga pompájában.
Arról nem is beszélve, hogy még a közelben lévő csodás Abisko nemzeti parkot nem is láttam; Svédország legnagyobb hegye a Kebnekaise (2106 m) is itt van nem messze; valamint a természet tartozik nekem még azzal, hogy a sarki fényt megmutassa nekem a maga pompájában.
Zárásképpen itt fenn látható a Vinterpalatset nevű szálloda, ahol laktunk, és alább képek Kirunából: a bánya és a főtér. A Vinterpalatset egy régi, patinás de nagyon szép fa épület. Talán egy kúria volt régen. Ezeket azért mondom, mert 20-30 év múlva már biztos hogy nem fog állni, ahogy Kiruna sem, és sajnálni is fogom. De hamarosan lesz helyette egy új város, egy új Kiruna, új helyen.
*
*
***
