Rock carvings in Tanum

Nem is tudom mikor írtam utoljára bejegyzést az ősi skandináv emberekről. Itt volt már az ideje, szóval nyomás vissza pár ezer évet...

Most nem vikingekről, hanem sokkal régebbi, a bronzkorban élt emberekről lesz szó. Skandináviában pazar bronzkori kultúra (BC 1800-500) alakult ki vadászó, kereskedő, hajózó, harcoló emberekkel. Sokan úgy gondolják, hogy a germán nyelv elődje is ekkor alakult ki, valamint a későbbi skandináv mitológia és viking istenek is ebből a korból származó hiedelmekből táplálkozik.

Annyi biztos, hogy láttunk egy bronzkori vésetet az egyik sziklán ami egy daliás embert ábrázol egy állat húzta szekéren kezében egy kalapáccsal. És még villámot is szór. Valóban elég nagy a hasonlóság e sziklavéset és a viking isten Thor között, aki kecskékkel húzott szekéren száguld az égen, kezében kalapácsával a Mjölnirrel (itt a lenti képen látható bal oldalt).
Na de a lényeg, hogy kb félúton Göteborgból Osloba, van egy Tanumnak nevezett vidék ami hemzseg az erdőkben elszórt bronzkori sziklavésetektől és az itt élt emberek nyomaitól.

A tanumi bronzkori sziklavésetek a világörögséghez tartoznak. Az akkori emberek hatalmas gránitsziklákba vésték bele a mindennapi életüket, vallásukat és szokásaikat.

Láthatunk a vésetek között csókolózó párt; a legrégebbi ábrázolásokat pajzsos lovasokról; sokféle állatot; törzsi táncot és csatát; íjászt; elhunyt férfit sirató asszonyt; hajókat; és a vallásukhoz tartozó szimbólumokat, mint napkereket és hármasság-szimbólumot.

*

A vésetek nagy részét vörös festékkel tették az archeológusok láthatóvá, de lehet találni festés nélkülieket is. Ezeket elnézve el lehet képzelni hogy nézhettek ki amikor a mai korban megtalálták őket.
Itt fent pedig egy rekonstruált állatcsapda látható, aminek a segítségével a nagyobb vadakat ejtették el a bronzkori emberek. Talán épp ezt itt lent:

*

*

*

Van még egy majd két méteres alak lándzsával a vésetek közt, ezt sokan a viking isten, Odin egyik legelső ábrázolásának gondolják.

*
*

*

Ami nagyon érdekes, hogy sok helyen a sziklának azon részére véstek hajókat ahol egy vízér végigfolyt a kövön, imitálva a hajók tengerhez való viszonyát. Ez még ma is látszik pár helyen, például a lenti képen.

Azt meg mondani sem kell, hogy a táj az persze csodálatos Svédországnak ezen a vidékén is...

***

The Power of The Runes

Aki már kezdi unalmasnak találni a rúnákat és a rúnaköveket, annak megnyugtatásul mondom, hogy mostmár csak kb. 1600 rúnakő maradt Svédországban amit még nem láttam és nem fotóztam le.

Sok képet mutattam már rúnakövekről, de igazából még nem mondtam semmit róluk, ahogyan magukról a rúnákról sem, pedig nagyan érdekes a történetük, így most megteszem.

A rúnaköveket a vikingek vésték ki, majd állították fel az V-XII. században, de főleg a X-XII. században. Ősi, kb 1000 éves emlékekről van tehát szó, melyeknek témái igen változatosak: találhatunk véseteket ősi mondákról (Sigurd a sárkányölő), az istenek cselekedeteiről, valamint a legtöbb követ emlékként állíttatta sok hatalmas törzső, vagy király, hogy ezek őrizzék meg dicső tetteiket. Találhatunk utalásokat, hogy a rúnakő állíttatója a saját lelkének szánta a követ, és volt, hogy ezekből a rúnakövekből ösvényt építtetett, melyen keresztül a lelke a túlvilágra távozhat. A rúnaköveket tehát jól látható helyekre állították (utak mentén pl.) és színesre festették azokat. Mivel gránitba vésték őket, fennmaradhatott az utókor számára, szinte változatlanul ennyi év után is.

Rúnaköveket főleg a vikingek által lakott területeken találunk, így Norvégiában 50, Dániában 250, Svédországban 1600-2500 darabot láthatunk, míg Izlandon egyet sem. Ezen a helyen ahol én most lakom (Uppland) van a legtöbb, hiszen itt volt mindig a vikingek központja.

Sajnos a legtöbb rúnakő a kereszténység hódítása utáni időkből maradt fenn (nem értem miért kell ennek a vallásnak barbár módjára lerombolni a régi emberek emlékeit, csak azért mert nem érzik beleillőnek a világukba), így kevés olyan kőbe vésett pogány írás maradt ránk, ahonnan megismerhetjük a valódi vikingek világról és isteneikről alkotott képét.

A rúnákról szeretnék még pár szót mondani. A rúnaírás (fenti kép, elder futhark) az ősi germán népek és skandinávok írása. Több fajtája ismert, mindegyik hangjelölő írás. Az elder futhark jóval a viking és vendel kor előtt alakult ki a II. században, majd ezt váltotta fel a younger futhark skandináviában a VIII. században. Skandináviában a megmaradt rúnakövek legnagyobb része younger futhark rúnaírással írodott a viking korszakban. A rúnákat kardok pengéjébe, ékszerekbe, használati tárgyakba és sziklákba is vésték, de leginkább rúnaköveken maradt fenn. Szakrális írásról van szó, melynek feltalálását a hagyomány magának Odinnak tulajdonít, egy olyan szertartás során, mikor saját magát áldozta fel magának. 9 nap és 9 éjjel volt felakasztva a Midgard közepén álló Yggdrasil-ra (Világfa), mely az egész univerzumot átnövi, a gyökerei az alvilágot (Hel), lombjai Asgardot érintik. Az Edda-versek Odin monológjában (Hávamál) ez így hangzik:

Ahogy látjuk tehát, nem csak egy egyszerű írásról van szó, hanem minden egyes rúna külön szimbólumhoz vagy istenhez volt társítva, ninden egyes rúnának hatalmas erőt tulajdonítottak. Ma sokan beszélnek rúnákkal való varázslásról vagy jóslásról, viszont arról, hogy a vikingek ilyet tettek volna semmi leírás vagy tárgyi lelet nem tanúskodik, ez valószínű pusztán a XIX-XX. századi new age/ezoterizmus terméke. Az már viszont biztos, hogy büszke és szerencsés embernek mondhatta magát az akinek ezek a vésetek örökítették meg cselekedeteit, diadalait. A rúnajelek fontosságának és mitológiai eredetének tudatában mostmár talán jobban megérthetjük miért is volt fontos az akkori embereknek, hogy ilyen módon hagyjanak emléket az utánuk jövőknek.

*
* * * * * * * * * * * * * *

*

***