2012. január 26., csütörtök

Lappland I. - Kiruna, Torne river, Jukkasjärvi, Icehotel

Régi nagy vágyam volt, hogy eljuthassak a sarkkörön túlra, Lappföldre, a végtelen hó, jég és hideg birodalmába. Nagyon régi vágyam, hogy a sarki fényt saját szememmel lássam, tulajdonképpen lehet, hogy ezért is költöztem fel északra. Sajnos az aurora borealis-t (északi fény) a szinte végig felhős idő miatt most nem sikerült látnunk, habár elég nagy napkitörések voltak mostanság, és a Nap is kezd ébredezni a 11 éves ciklusában. Csak hát a felhőn keresztül sajnos semmi nem látszik és ez eléggé elszomorított... Mégis azért rengeteg elbűvölő helyen voltunk és sok szép dolgot láttunk, elég csak az alábbi képeket végignézegetni.
Szóval akkor... ... egy szóval ... Lappföld gyönyörű! Az idei tél szinte egész Európában elég gyatrára sikeredett, még Göteborgban sem láttam idén havat. Úgyhogy mikor megérkeztünk Kiruna, a legészakibb svéd város repterére, borzasztó jó volt végre havat látni és a hideg szelet érezni. Sőt! Ennyi havat talán még életemben nem láttam, mint itt fenn északon ezalatt a pár nap alatt.
Mindent beborított a hó, az egész város, az erdő és a táj fehér volt. Este érkeztünk, és rögtön mentünk is hómobil-okkal az erdőbe tenni egy túrát a sötétben. Hihetetlen szép volt a nagy havas fák között menni. A túra felét egy befagyott, havas tavon tettük meg a Torne folyó mentén, majd ennek a partján az erdő szélén megálltunk jó svéd szokás szerint egy teára és süteményre. Soha nem hallottam még ekkora csendet, mint akkor éjjel annak a tónak a partján.
Másnap reggel kocsit béreltünk és elmentünk a közeli számi (lapp) faluba Jukkasjärvi-be. Itt épül fel minden évben már vagy 25 éve a világ egyik leghíresebb és legdrágább hotelje az Icehotel. Maga a falu nagyon szép és nyugodt kis hely, de ilyenkor télen turisták özöne lepi el, akik mind a Jéghotelt szeretnék látni és aludni benne. Ez a világ leghíresebb, eredeti és első Jéghotelje. Ma már a svéd mintára kialakított jéghotelekkel találkozhatunk Finnországban, Norvégiában, Romániában és Kanadában is.
A Jéghotel a Torne-folyó partján épül fel minden évben a folyó jegéből. Az építkezést november-decemberben kezdik és körülbelül karácsonyra már el is készül a leginkább hóból épülő szálloda. Áprilisban pedig az olvadással a hotel visszafolyik a Torne-folyóba.
És igen, a Jéghotel hóból épül, jeget csak a bútorokhoz, díszítésre és az ablakokhoz használnak. Ennek az az oka, hogy a hó sok légbuborékot tartalmaz a jéggel ellentétben, így remek hőszigetelő tulajdonságú. Lehet kinn -30 fok, benn a hotelben olyan -5 fok körüli az állandó hőmérséklet.
Érdekes módon a havat nem a természetből veszik az építéshez, hanem saját maguk készítik hóágyukkal minden évben. Ez azért van, mert a természetes havat nem tudják építkezésre használni, mert nem tapad össze, és nem lehet belőle nagy és tartós falakat építeni.
Nagyon jó kis fagyos hangulatú hely a hotel és környéke, mindenhol jégtáblákat, oszlopokat és jégből készült kapukat lehet látni. Ja és persze a Jéghotelben szinte minden hóból és jégből van.
A hóval ellentétben a jeget az építkezéshez természetes úton szerzik, a folyó befagyott kristálytiszta vizét használják. Minden évben több ezer hatalmas jégtömböt vágnak ki a befagyott folyóból, ami a lassú folyás miatt buborékok nélkül fagy meg, így a jégtömbök teljesen átlátszóak és nem fehérek, mint otthon a jégkockák.
Érdekes, hogy a jeget minden évben márciusban kezdik el kivágni a tóból (ugye ilyenkor már rég áll a hotel), mert ekkorra hízik meg a tó jege elég nagyra. A kivágott jégtömböket hűtőkamrákba pakolják és egy évig tárolják, hogy a következő évben már decemberben fel tudják használni a hotel építéséhez.
Tehát az idei Jéghotel idei hóból és tavaly márciusi jégtömbökből épült. Bámulatos mire képes az ember egy kis különlegességért.
A Jéghotelhez hagyományosan építenek minden évben egy jégtemplomot, ahol szintén minden hóból és jégből van. Mondanom sem kell hogy a templomban egymást érik az esküvők és a keresztelő szertartások.
Magában a hotelban olyan -5 fok körül van, és jó párás, ködös a levegő. Minden szoba tetején van fúrva egy levegőző nyílás ahonnan friss levegő érkezik a szállodába.
A hotelszobáknak nincs ajtajuk, csak egy függöny van az ajtóban a hóba szerelve. Ez egyrészt segíti a levegő cirkulálását a szobákba amikor emberek mennek a folyosókon, másrészt decembertől áprilisig a hotel hóból készült mennyezete és fala kb fél egy métert süllyed és így az ajtónak kivágott vájatba nem lehetne igazi ajtót rakni mert összeroskadna.
Maradnak tehát a függönyök. Egyetlen igazi ajtós szoba van a szállodában, természetesen ez a legdrágább, cirka 8000 svéd koronáért aludhat itt az aki szeretne. Többféle szoba közül választhat az ember ha aludni akar itt, vannak hagyományos szobák egy jég ággyal, két jégfotellel és egy jégasztallal, ha jól tudom olyan 3000 koronáért éjszakánként.
És vannak a "style" szobák amik mindegyike egy-egy koncepcióra vagy történetre épül. Ezekben sokkal viccesebbek és díszesebbek a bútorok, nyilván ezek sokkal drágábbak is.
Itt lejjebb néhány ilyen szobáról készült képet mutatok be. Azért van egy-kettő aminek nagyon jó a hangulata. Egyébként mindenki készíthet egy ilyen szobát ha van jó ötlete és megbeszélte a jéghotel szervezőivel. Kap jeget meg havat és kiélheti az alkotóvágyát az aki szeretné.
Pár alapvető kritériumnak meg kell felelnie a megépülő szobának, például nem lehet használni semmilyen vallási szimbólumot (ez ugye érthető), és nem lehet a havat festeni. Ez amellett, hogy sokkal jobban illik a fehér hó a szállodához azért is jó, mert amikor tavasszal olvad a hotel nem szennyezi a folyó kristálytiszta vizét a visszafolyó festékes hólé.
A hotel egyébként 6 óráig van nyitva minden nap a látogatók számára, 6 óra után csak az jöhet be aki kivesz egy szobát és aludni is szeretne. Aki tehát itt akar tölteni egy fagyos estét azt 6-tól másnap reggel kb 10-ig teheti meg, illetve a hotel melletti fa bungalókba bármikor be lehet költözni a vendégeknek több napra is.
Az alvásnál ajánlott a meleg ruha, és a hálózsák használata. Így már elég jól el lehet lenni egy éjjel a szarvasbundával leterített jégágyon.
Ja az "Icebar-t" majdnem elfelejtettem. Ez is egy hagyományos hely a szállodában, és ez is minden évben máshogy néz ki. De a lényeg, hogy itt lehet jégből faragott poharakban vedelni a svéd vodkát és a koktélokat, szintén nem kevés pénzért.
Egyébként maga a hotel nem kicsi hely, sok folyosója van, egy nagy aulája, egy jégbárja, egy jégtemploma és kb 50 szobája.
Én ezekkel a lenyűgöző belső képekkel búcsúzom most és hamarosan folytatom a lappföldi beszámolót a többi érdekes hellyel a következő bejegyzésben.
*
*
*
*
*
*
***

Lappland II. - Jukkasjärvi, Kiruna, LKAB iron mine

A csodálatos Jéghotel után kicsit körülnéztünk Jukkasjärvi-ban is, ebben a helyes kis számi faluban. A számik (lappok) Skandinávia igazi őslakosai, valójában jóval régebben érkeztek ide, mint a germán népek (vikingek).
Számik Norvégiában, Svédországban, Finnországban és elvétve Oroszországban élnek szétszórva, főleg északon. Számuk kb 100 ezer, vagy kevesebb. Ők magukat számiknak hívják, a lapp szót soha nem használják, nem is tudják honnan jött ez a szó, talán a germán törzsek nevezték őket el így ruházatuk miatt.
Kultúrájuk, képzőművészetük és mitológiájuk hasonló a magyarhoz, ahogy egy számi ember is inkább hasonlít egy magyarhoz ránézésre, mint egy igazi viking svédhez. A számi művészet nagyon szereti használni az élénk színeket, ennek legszebb példája a fent látható számi zászló.
A számi nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, tehát ők a névrokonaink, ugyanúgy mint a finnek és az észtek. Érdekes amikor elmentünk egy számi farmra lovagolni, a tulaj egyből kérte, hogy mondjunk magyar szavakat ami hasonló a számihoz, így mondtuk a jól ismert "hal", "kéz", "szarv" szavakat és megállapította, hogy tényleg hasonló.
Node vissza Jukkasjärvi-be. Itt fenn egy nagyon ki helyes számi templom, belül szintén nagyon színes és élénk oltárfestményekkel.
Érdekes volt az orgonasípokon látható motívum is, nagyon hasonló a magyar táltosmotívumokhoz. Ilyen motívumokkal tele volt ez a pici templom.
Jukkasjärvi után visszamentünk Kirunába a szállásunkra. Imádtam a hóval borított utakat amik az erdőn keresztül vezettek! Azért a tundra az nagyon szép télen!
Kiruna Svédország legészakibb városa, itt található a világ legnagyobb vasérc-bányája, amiről majd lejjebb még beszélni fogok. A Kiruna szó a számi Giron szóból eredeztethető, ami alpesi hófajdot jelent. Benne is van a madár a város címerében. Meg persze a vas alkímiai jele is.
Kirunában este megnéztük a várost, elmentünk a főtérre, megnéztük a városházát és a kirunai fa templomot. Ez Svédország legnagyobb fa temploma, és nagyon szép kívül-belül. Sajnos lefotózni belülről nem tudtam, mert valami esemény volt benne és éppen valaki szónokolt svédül, amit aztán számira fordított valaki.
Így télen nagyon szép ez a város, minden fehér és nyugodt. Azt hittem egy lepukkant ipari város lesz, de kellemesen csalódtam.
Főleg a hatalmas hóbuckák tetszettek, itt például majdnem felér a tábla tetejéig.
Másnap reggel mentünk a fent mesélt számi farmra Kiruna közelében, hogy lovagoljunk izlandi pónikkal a havas erdőben. Itt fent látható Moszat, a farm rénszarvasa, akit kis korában fogadtak be, mert gyenge volt. Most meg ottmaradt háziállatnak. A számik rengeteg rénszarvast tartanak szabadon az erdőkben, főleg a húsuk és szőrük miatt. Minden évben egyszer az erdőkből kiterelik a rénszarvasokat, megszámolják és megjelölik őket. Tehát ha az erdőben rénszarvassal találkozunk az nagy valószínűség szerint valakié.
Maga a lovaglás az erdőben egy jávorszarvas szafari volt, bár mi a fenti jávorbocin kívül nem találkoztunk eggyel sem. Viszont láttunk pár rénszarvast, úgyhogy azért szerencsésnek lehet mondani a túrát.
Ezekkel az izlandi pacikkal mentünk, az enyém a fehér volt, Hvellur, aki most éppen háttal áll és eszik. Enikőé pedig a kép közepén látható Sokki (fehér zokni van a lábán). Vicces, hogy néhány paci az északi istenekről van elnevezve.
Szóval mentünk az erdőben ezekkel a lovakkal, és néztük a távolban, hogy látunk-e bármiféle állatot. A jávorszarvas Skandinávia legnagyobb emlőse, de eléggé félénk így nem sokkal találkoztunk.
Viszont bámulhattunk bele a gyönyörű fehér tájba és érezhettük azt a nyugalmat amit e hely sugároz.
A lovaglás után mentünk a kirunai vasbányába, hogy megnézzük hol és hogyan bányásszak a híres svéd acélhoz a vasat. Maga a város erről híres leginkább, hiszen nem is lenne város a bánya nélkül és nem is lenne bánya a város nélkül.
Már századokkal a város 1900-as megalapítása előtt, az ott élő számi törzsek tudták, hogy a közelben lévő két hegy Luossavaara és Kiirunavaara nagy része vasból van. Mégis a temérdek vasoxid ércet nagy foszfortartalma miatt nem tudták addig kitermelni míg fel nem találták a Thomas-eljárást, ami lehetővé teszi a vasban lévő szennyezők eltávolítását oxidációval.
Ez beindította a bányászatot először a felszínen külszíni fejtéssel, majd később a föld alatt is. Ugyanígy beindult a vas és acélgyártás is. Így az 1800-as évek végén és az 1900 évek elejétől Svédország legrohamosabb tempójú városépítésébe kezdtek, hogy várost építsenek a bányához, és azt vasúttal összekössék Norvégiával és a többi bányászvárossal itt északon.
Ez a világ legnagyobb és legmodernebb földalatti vasércbányája, itt található a legnagyobb egybefüggő vasérc-tellér. Maga a vasérc alapanyaga mágnesvaskő (magnetit, Fe3O4) és ebből állítják elő redukálással a kitűnően jó minőségű acélt. Nem véletlen, hogy a II. világháború alatt Hitler annyira érdeklődött a svéd acél iránt, és az angolok annyira próbálták megakadályozni a vas és acélbizniszt a "semleges" Svédország és a náci Németország között.
Maga a cég ami a bányát üzemelteti (LKAB, Luossavaara-Kiirunavaara Aktiebolag) sok innovatív ötlettel áll elő, például különféle vasérc-pelleteket gyárt amikkel a vas és acélgyártás sokkal olcsóbb, energia-hatékonyabb, és elmondásuk szerint sokkal kevésbé terheli a környezetet.
A bánya most olyan 1000 méterig nyúlik le a hegy gyomrába, és senki nem tudja még megjósolni, hogy meddig ér le a vasérc-tellér. Úgyhogy nagy az izgalom, és persze még nagyobb a profit. Az LKAB állami társaság, így a vasbányászatból rengeteg pénz jön be Svédországba.
Ami még érdekes, hogy a bányászati munkák miatt Kiruna veszélyben van, mert a vasérc-tellér ferdén nyúlik a földbe (a város alá tulajdonképpen) és lassan a bányászással eljutnak arra a mélységre, ami veszélyezteti magát a város. Most még nem folyik bányászat a város alatt, de az elkövetkező években a maketten látható piros vonalon belüli területek veszélyben lesznek, mert egyre jobban csúsznak a bánya felé.
A fenti képen lehet látni, hogy az egybefüggő vasérc-mag ferdén kezd benyúlni a város alá, amitől megmozdul a föld fölötte. És ugye senki nem tudja hol ér véget a mélyben a vasérc és meddig tart míg az amúgy nagyon megtérülő bányászat. Ezért 2004-ben egy tervet hirdetett az LKAB és a város: a várost és az épületeket arrébb kell vinni a következő évtizedben. 2007-től kezdve már megépítették az új vasutat más helyen, és új csatornahálózat is született. Elkezdtek kijelölni helyeket az új házaknak, és lassan kezdenek felépülni. Úgyhogy, most ez a legnagyobb projekt Kirunában, a házak lebontása és új helyen felépítése, valamint a műemléképületek átszállítása az új helyre.
Természetesen a költségeket a bányatársaság állja, és ki van kötve, hogy mindenkinek a régi házához megfelelő életszínvonalú házat kell kapnia (pl. ha tó mellett volt akkor tó mellé, stb.). Minden egyes személlyel a cégnek külön meg kell egyeznie, és minden fejleményről a városgyűléseken tájékoztatják az embereket. Érdekes látni egyébként, hogy hogyan van ez a probléma kezelve itt, teljesen nyíltan beszélnek róla, mindenki tudja, hogy ez van és lesz, és megpróbálják kihozni a legjobb eredményt amit tudnak úgy hogy a bánya is üzemeljen biztonságban és az emberek is elégedettek legyenek.
Úgy érzem itt arról van szó, hogy a bányász cégnek ígyis-úgyis hatalmas a profitja, és emiatt szeretne kialakítani egy olyan megoldást amivel mindenki nyer, ők is és a városi emberek is jól járnak. Hiszen tulajdonképpen a dolgozóikról (is) van szó.
Összességében elmondhatom, hogy engem teljesen lenyűgözött ez a vidék, nagyon örülök, hogy végre eljuthattam ide is. Biztos, hogy fogok még jönni ide, hiszen nekem nagyon tetszett ez a hely a maga hideg, fagyos ridegségével, és csodálatos vad természetével.
Arról nem is beszélve, hogy még a közelben lévő csodás Abisko nemzeti parkot nem is láttam; Svédország legnagyobb hegye a Kebnekaise (2106 m) is itt van nem messze; valamint a természet tartozik nekem még azzal, hogy a sarki fényt megmutassa nekem a maga pompájában.
Zárásképpen itt fenn látható a Vinterpalatset nevű szálloda, ahol laktunk, és alább képek Kirunából: a bánya és a főtér. A Vinterpalatset egy régi, patinás de nagyon szép fa épület. Talán egy kúria volt régen. Ezeket azért mondom, mert 20-30 év múlva már biztos hogy nem fog állni, ahogy Kiruna sem, és sajnálni is fogom. De hamarosan lesz helyette egy új város, egy új Kiruna, új helyen.
*
*
***