Aurora borealis - sarki fény

Végre! Több mint 4 éves svédországi tartózkodás után sikerült látnom a sarki fényt, vagyis az aurora borealis-t (északi fény). Az utóbbi két évben már kimondottam vadásztam az északi fényre, ha egy kis esély is volt rá, hogy lehet látni, akkor kimentem egy sötét helyre és bámultam az eget. Eddig semmit nem láttam, főleg Göteborgban próbálkoztam, aztán egy éve voltunk fenn Lappföldön,  ott meg csalódottságomra végig felhős volt az ég. Arról ne is beszéljünk, hogy ez volt az egyik ok, hogy északra költöztem úgyhogy egy idő után már elkeseredett mániámmá vált az északi fény hajkurászása. Mindenképpen látni akartam saját szemmel.

Még nem is írtam, de majd 1 éve Uppsalába költöztem (esetleg lesz majd egy bejegyzés Uppsaláról is...), ami Göteborgtól északkeletre van olyan 450 kilométerre. Mivel északabbra van nagyobb esély látni a sarki fényt, titkon örültem is a költözésnek és tényleg reméltem, hogy itt már csak látok valamit.

És tényleg. Nem is akármilyen volt, hanem elég jól lehetett látni szabad szemmel. Hihetetlen élmény, amit át kell élni. De az áradozásról később, először nézzük át, hogy mi is az az északi fény és mitől keletkezik. Erre kapunk választ a skandináv mitológiából. Amikor az északi szűz harcősnők, a valkűrök végigvágtáznak lovaikkal az égbolton, a páncéljaik egy vibráló színes fénytüneményt kelt és ezt látjuk mi sarki fényként. Nehogy már azt higgyük, hogy a skandináv mitológiában nincs magyarázat erre a jelenségre!

A mai embernek kicsit tudományosabb válasza van erre a kérdésre, nézzük meg ezt is.
Minden a ragyogó csillagunkkal, a Nappal kezdődik. Napunknak van egy dinamikus, gyorsan változó mágneses tere. A Nap főtömegét képlékeny gázok és plazma alkotja, így az egyenlítő mentén gyorsabban forog, mint a sarkoknál. Az eltérő forgási sebesség miatt a mágneses mező összegabalyodik, tulajdonképpen a Nap felcsavarja azt saját magára. Előrehaladt állapotban a mágneses erővonalak hurkokat képeznek, amelyek elszakadhatnak a Nap felszínétől.

Ilyenkor megváltozik a természetes hőáramlás a Nap magjából a köpenybe, és ezeken a helyeken napfoltok, vagyis hidegebb helyek (ezért sötétebbek) alakulnak ki. Ezeket már egy kisebb távcsővel is láthatjuk megfelelő szűrővel persze. A felső képet két éve márciusban készítettem amikor egyik reggel egy szerencsésebb felhőtakarón át jól lehetett fényképezni a Napot az akkori foltjaival.

Szóval ezek a foltok előbukkannak majd eltűnnek ahogy a Nap csavarja fel magára mágneses mezejét. A Nap mágneses terének változása ciklusokba rendeződik, és egy ilyen ciklus kb 11 évig tart. Tehát most 2012-2013-ban a Nap ciklusa maximumnál van, mágneses mezeje teljesen össze van gabalyodva, és napfolt maximum is van. Pár év múlva alig lehet már látni napfoltot és 11 év múlva újra maximum lesz sok fekete folttal a Napon. De hogy jön mindez a sarki fényhez?

Hát úgy, hogy ezek a napfoltok a Napnak nagyon instabil területei - pláne ha a mágneses mező kilép a napfoltnál a Nap koronájából - és így hajlamosak kitörni. Ilyenkor a Napkorona egy része kidobódik az űrbe. Ezt a töltött részecskékből (proton, elektron) álló gyors sebességgel száguldó anyaghalmazt hívjuk napszélnek. Ez végigutazik a Naprendszeren, és ha találkozik egy bolygóval aminek még mágneses mezeje is van akkor a mágneses pólusoknál belép a bolygó légkörébe. Tehát olyan, mintha a bolygó két pólusánál lenne két porszívó és ott szívná be ezeket a töltött részecskéket magába.

 Emiatt lehet főleg az északi és a déli sarkkörnél látni az aurórát egy nagy körívben a sarkok körül. Ezért hívják sarki fénynek. Ha nagyon erős volt a napkitörés akkor az auróra köre az egyenlítő felé tolódik így szerencsésebb alkalomkor még akár Budapesten is lehet sarki fényt látni. De mi adja magát a színes fényt amit látunk? Emlékszünk még a kvantumpontokra (katt a linkre)? Tulajdonképpen itt is majdnem ugyanez történik.

A nagy sebességgel száguldó töltött részecskék  gerjesztik a levegő atomjait illetve molekuláit (oxigén, nitrogén). Az egész jelenség nagy magasságban (100 km fölött), a termoszférában játszódik le, ebben a magasságban az oxigén és a nitrogén már atomos állapotban is előfordul. Az atomokban, molekulákban elektronok gerjesztett állapotba kerülnek a napszél részecskéinek hatására; egy magasabb energiaszintre lépnek; majd onnan kis idő után visszaesnek az alapállapotba. A két energiaállapot közti energiakülönbséget - ami függ az adott atomtól, molekulától - foton formájába bocsátja ki magából a molekula. Így az oxigén gerjesztésénél zöld és piros, a nitrogénnél pedig kékes-ibolya színt láthatunk.

Az oxigén zöld fluoreszcenciájánál az elektron 3/4 másodpercet tölt gerjesztett állapotban mielőtt visszaesne az alapállapotba, ami ugye a zöld foton kibocsátásához vezet. A piros foton emissziójánál (atomos oxigén) ez az idő majd 2 perc. Ha viszont az atom gerjesztett állapotban ütközik egy másik atommal/molekulával, akkor átadja neki az energiáját és nem bocsát ki fotont, nem fluoreszkál. Ezt hívják a fluoreszcencia világában kioltásnak vagy quenching-nek. Erre a 3 perc alatt elég nagy esélye van. Az ütközés sokkal valószínűbb ha több molekula van körülötte; ha sűrűbb a légkör, vagyis alacsonyabb magasságoknál. Emiatt a piros fluoreszcencia csak nagy magasságokban látható, ahol több az atomos oxigén és nem tud kioltódni a fluoreszcenciája az ütközések miatt.
100 km alatt viszont az ütközések nagyobb valószínűsége miatt (annyira nagy a légsűrűség) a zöld emissziónak már nincs esélye megmaradni. A zöld fluoreszcencia tehát eltűnik ebben a magasságban. Ezt látjuk akkor amikor egy kékes-lilás határvonalat látunk az auróra aljánál: a zöld fluoreszcencia kioltódik és csak a molekuláris nitrogén kékes-lilás emissziója marad meg.

Itt egy jó videó, hogy hogyan is játszódik le az egész folyamat:

És igen, más bolygókon (amelyiknek van mágneses mezeje) is van sarki fény, ilyen például a Jupiter vagy az alábbi képen látható Szaturnusz (forrás: NASA).

Tehát most még egy-két évig jó esély van sarki fényre, aztán a Nap elcsendesedik és 11 évet kell várni újra egy remélhetőleg a mostaninál jóval erősebb napfolt-maximumra.
Számos honlap van ahol lehet gyűjteni az infót hogy mikor volt napkitörés, a föld felé történt-e, és várható-e auróra (a napszél a sebességétől függően 1-2 nap alatt éri el a Földet). Még egy modellt is láthatunk, hogy kb mekkora a jelen helyzetben az auróra köre, és ahol vagyunk lehet-e számítani sarki fényre. Én ezt a honlapot használom: http://www.spaceweather.com/
És ha az őszi vagy a tavaszi napéjegyenlőség (equinox) környékén vagyunk éppen, akkor ez az időszak a  legkisebb napkitörésekből is hatalmas aurórákat tud varázsolni. Ennek a hátterét nem pontosan értjük még, de valószínű a Föld mágneses mezejének a helyzete van a dolog mögött. Ilyenkor ugyanis a Nap az egyenlítőnél delel 90°-ban, és így a Föld mágneses mezeje jó pozicióban van a Naphoz képest a napszél begyűjtéséhez. Érdemes tehát tavasszal és ősszel az equinox környékén figyelni, mert nagyobb az esély aurórára.

És akkor milyen volt?? Fantasztikus! Az egyik legjobb élmény volt amit valaha átéltem.

Tényleg hatalmas élmény amikor ott állsz a földön és fölötted egy hatalmas, zölden derengő folyamatosan változó fénykör betölti a fél égboltot. Hol gyengébb, ilyenkor olyan, mintha csak egy hatalmas, zöldes felhőt nézne az ember; hol pedig erősebb, szikrázó és tündöklő. Fantasztikus milyen amikor egy világosabb csóva gyorsan végigszeli az egész égboltot, mint valami hangtalan szellem. Alig várom a következő aurórás estét!

***

Lappland I. - Kiruna, Torne river, Jukkasjärvi, Icehotel

Régi nagy vágyam volt, hogy eljuthassak a sarkkörön túlra, Lappföldre, a végtelen hó, jég és hideg birodalmába. Nagyon régi vágyam, hogy a sarki fényt saját szememmel lássam, tulajdonképpen lehet, hogy ezért is költöztem fel északra. Sajnos az aurora borealis-t (északi fény) a szinte végig felhős idő miatt most nem sikerült látnunk, habár elég nagy napkitörések voltak mostanság, és a Nap is kezd ébredezni a 11 éves ciklusában. Csak hát a felhőn keresztül sajnos semmi nem látszik és ez eléggé elszomorított... Mégis azért rengeteg elbűvölő helyen voltunk és sok szép dolgot láttunk, elég csak az alábbi képeket végignézegetni.

Szóval akkor... ... egy szóval ... Lappföld gyönyörű! Az idei tél szinte egész Európában elég gyatrára sikeredett, még Göteborgban sem láttam idén havat. Úgyhogy mikor megérkeztünk Kiruna, a legészakibb svéd város repterére, borzasztó jó volt végre havat látni és a hideg szelet érezni. Sőt! Ennyi havat talán még életemben nem láttam, mint itt fenn északon ezalatt a pár nap alatt.

Mindent beborított a hó, az egész város, az erdő és a táj fehér volt. Este érkeztünk, és rögtön mentünk is hómobil-okkal az erdőbe tenni egy túrát a sötétben. Hihetetlen szép volt a nagy havas fák között menni. A túra felét egy befagyott, havas tavon tettük meg a Torne folyó mentén, majd ennek a partján az erdő szélén megálltunk jó svéd szokás szerint egy teára és süteményre. Soha nem hallottam még ekkora csendet, mint akkor éjjel annak a tónak a partján.

Másnap reggel kocsit béreltünk és elmentünk a közeli számi (lapp) faluba Jukkasjärvi-be. Itt épül fel minden évben már vagy 25 éve a világ egyik leghíresebb és legdrágább hotelje az Icehotel. Maga a falu nagyon szép és nyugodt kis hely, de ilyenkor télen turisták özöne lepi el, akik mind a Jéghotelt szeretnék látni és aludni benne. Ez a világ leghíresebb, eredeti és első Jéghotelje. Ma már a svéd mintára kialakított jéghotelekkel találkozhatunk Finnországban, Norvégiában, Romániában és Kanadában is.

A Jéghotel a Torne-folyó partján épül fel minden évben a folyó jegéből. Az építkezést november-decemberben kezdik és körülbelül karácsonyra már el is készül a leginkább hóból épülő szálloda. Áprilisban pedig az olvadással a hotel visszafolyik a Torne-folyóba.

És igen, a Jéghotel hóból épül, jeget csak a bútorokhoz, díszítésre és az ablakokhoz használnak. Ennek az az oka, hogy a hó sok légbuborékot tartalmaz a jéggel ellentétben, így remek hőszigetelő tulajdonságú. Lehet kinn -30 fok, benn a hotelben olyan -5 fok körüli az állandó hőmérséklet.

Érdekes módon a havat nem a természetből veszik az építéshez, hanem saját maguk készítik hóágyukkal minden évben. Ez azért van, mert a természetes havat nem tudják építkezésre használni, mert nem tapad össze, és nem lehet belőle nagy és tartós falakat építeni.

Nagyon jó kis fagyos hangulatú hely a hotel és környéke, mindenhol jégtáblákat, oszlopokat és jégből készült kapukat lehet látni. Ja és persze a Jéghotelben szinte minden hóból és jégből van.

A hóval ellentétben a jeget az építkezéshez természetes úton szerzik, a folyó befagyott kristálytiszta vizét használják. Minden évben több ezer hatalmas jégtömböt vágnak ki a befagyott folyóból, ami a lassú folyás miatt buborékok nélkül fagy meg, így a jégtömbök teljesen átlátszóak és nem fehérek, mint otthon a jégkockák.

Érdekes, hogy a jeget minden évben márciusban kezdik el kivágni a tóból (ugye ilyenkor már rég áll a hotel), mert ekkorra hízik meg a tó jege elég nagyra. A kivágott jégtömböket hűtőkamrákba pakolják és egy évig tárolják, hogy a következő évben már decemberben fel tudják használni a hotel építéséhez.

Tehát az idei Jéghotel idei hóból és tavaly márciusi jégtömbökből épült. Bámulatos mire képes az ember egy kis különlegességért.

A Jéghotelhez hagyományosan építenek minden évben egy jégtemplomot, ahol szintén minden hóból és jégből van. Mondanom sem kell hogy a templomban egymást érik az esküvők és a keresztelő szertartások.

Magában a hotelban olyan -5 fok körül van, és jó párás, ködös a levegő. Minden szoba tetején van fúrva egy levegőző nyílás ahonnan friss levegő érkezik a szállodába.

A hotelszobáknak nincs ajtajuk, csak egy függöny van az ajtóban a hóba szerelve. Ez egyrészt segíti a levegő cirkulálását a szobákba amikor emberek mennek a folyosókon, másrészt decembertől áprilisig a hotel hóból készült mennyezete és fala kb fél egy métert süllyed és így az ajtónak kivágott vájatba nem lehetne igazi ajtót rakni mert összeroskadna.

Maradnak tehát a függönyök. Egyetlen igazi ajtós szoba van a szállodában, természetesen ez a legdrágább, cirka 8000 svéd koronáért aludhat itt az aki szeretne. Többféle szoba közül választhat az ember ha aludni akar itt, vannak hagyományos szobák egy jég ággyal, két jégfotellel és egy jégasztallal, ha jól tudom olyan 3000 koronáért éjszakánként.

És vannak a "style" szobák amik mindegyike egy-egy koncepcióra vagy történetre épül. Ezekben sokkal viccesebbek és díszesebbek a bútorok, nyilván ezek sokkal drágábbak is.

Itt lejjebb néhány ilyen szobáról készült képet mutatok be. Azért van egy-kettő aminek nagyon jó a hangulata. Egyébként mindenki készíthet egy ilyen szobát ha van jó ötlete és megbeszélte a jéghotel szervezőivel. Kap jeget meg havat és kiélheti az alkotóvágyát az aki szeretné.

Pár alapvető kritériumnak meg kell felelnie a megépülő szobának, például nem lehet használni semmilyen vallási szimbólumot (ez ugye érthető), és nem lehet a havat festeni. Ez amellett, hogy sokkal jobban illik a fehér hó a szállodához azért is jó, mert amikor tavasszal olvad a hotel nem szennyezi a folyó kristálytiszta vizét a visszafolyó festékes hólé.

A hotel egyébként 6 óráig van nyitva minden nap a látogatók számára, 6 óra után csak az jöhet be aki kivesz egy szobát és aludni is szeretne. Aki tehát itt akar tölteni egy fagyos estét azt 6-tól másnap reggel kb 10-ig teheti meg, illetve a hotel melletti fa bungalókba bármikor be lehet költözni a vendégeknek több napra is.

Az alvásnál ajánlott a meleg ruha, és a hálózsák használata. Így már elég jól el lehet lenni egy éjjel a szarvasbundával leterített jégágyon.

Ja az "Icebar-t" majdnem elfelejtettem. Ez is egy hagyományos hely a szállodában, és ez is minden évben máshogy néz ki. De a lényeg, hogy itt lehet jégből faragott poharakban vedelni a svéd vodkát és a koktélokat, szintén nem kevés pénzért.

Egyébként maga a hotel nem kicsi hely, sok folyosója van, egy nagy aulája, egy jégbárja, egy jégtemploma és kb 50 szobája.

Én ezekkel a lenyűgöző belső képekkel búcsúzom most és hamarosan folytatom a lappföldi beszámolót a többi érdekes hellyel a következő bejegyzésben.

*

*

*

*

*

*

***

Lappland II. - Jukkasjärvi, Kiruna, LKAB iron mine

A csodálatos Jéghotel után kicsit körülnéztünk Jukkasjärvi-ban is, ebben a helyes kis számi faluban. A számik (lappok) Skandinávia igazi őslakosai, valójában jóval régebben érkeztek ide, mint a germán népek (vikingek).

Számik Norvégiában, Svédországban, Finnországban és elvétve Oroszországban élnek szétszórva, főleg északon. Számuk kb 100 ezer, vagy kevesebb. Ők magukat számiknak hívják, a lapp szót soha nem használják, nem is tudják honnan jött ez a szó, talán a germán törzsek nevezték őket el így ruházatuk miatt.

Kultúrájuk, képzőművészetük és mitológiájuk hasonló a magyarhoz, ahogy egy számi ember is inkább hasonlít egy magyarhoz ránézésre, mint egy igazi viking svédhez. A számi művészet nagyon szereti használni az élénk színeket, ennek legszebb példája a fent látható számi zászló.

A számi nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, tehát ők a névrokonaink, ugyanúgy mint a finnek és az észtek. Érdekes amikor elmentünk egy számi farmra lovagolni, a tulaj egyből kérte, hogy mondjunk magyar szavakat ami hasonló a számihoz, így mondtuk a jól ismert "hal", "kéz", "szarv" szavakat és megállapította, hogy tényleg hasonló.

Node vissza Jukkasjärvi-be. Itt fenn egy nagyon ki helyes számi templom, belül szintén nagyon színes és élénk oltárfestményekkel.

Érdekes volt az orgonasípokon látható motívum is, nagyon hasonló a magyar táltosmotívumokhoz. Ilyen motívumokkal tele volt ez a pici templom.

Jukkasjärvi után visszamentünk Kirunába a szállásunkra. Imádtam a hóval borított utakat amik az erdőn keresztül vezettek! Azért a tundra az nagyon szép télen!

Kiruna Svédország legészakibb városa, itt található a világ legnagyobb vasérc-bányája, amiről majd lejjebb még beszélni fogok. A Kiruna szó a számi Giron szóból eredeztethető, ami alpesi hófajdot jelent. Benne is van a madár a város címerében. Meg persze a vas alkímiai jele is.

Kirunában este megnéztük a várost, elmentünk a főtérre, megnéztük a városházát és a kirunai fa templomot. Ez Svédország legnagyobb fa temploma, és nagyon szép kívül-belül. Sajnos lefotózni belülről nem tudtam, mert valami esemény volt benne és éppen valaki szónokolt svédül, amit aztán számira fordított valaki.

Így télen nagyon szép ez a város, minden fehér és nyugodt. Azt hittem egy lepukkant ipari város lesz, de kellemesen csalódtam.

Főleg a hatalmas hóbuckák tetszettek, itt például majdnem felér a tábla tetejéig.

Másnap reggel mentünk a fent mesélt számi farmra Kiruna közelében, hogy lovagoljunk izlandi pónikkal a havas erdőben. Itt fent látható Moszat, a farm rénszarvasa, akit kis korában fogadtak be, mert gyenge volt. Most meg ottmaradt háziállatnak. A számik rengeteg rénszarvast tartanak szabadon az erdőkben, főleg a húsuk és szőrük miatt. Minden évben egyszer az erdőkből kiterelik a rénszarvasokat, megszámolják és megjelölik őket. Tehát ha az erdőben rénszarvassal találkozunk az nagy valószínűség szerint valakié.

Maga a lovaglás az erdőben egy jávorszarvas szafari volt, bár mi a fenti jávorbocin kívül nem találkoztunk eggyel sem. Viszont láttunk pár rénszarvast, úgyhogy azért szerencsésnek lehet mondani a túrát.

Ezekkel az izlandi pacikkal mentünk, az enyém a fehér volt, Hvellur, aki most éppen háttal áll és eszik. Enikőé pedig a kép közepén látható Sokki (fehér zokni van a lábán). Vicces, hogy néhány paci az északi istenekről van elnevezve.

Szóval mentünk az erdőben ezekkel a lovakkal, és néztük a távolban, hogy látunk-e bármiféle állatot. A jávorszarvas Skandinávia legnagyobb emlőse, de eléggé félénk így nem sokkal találkoztunk.

Viszont bámulhattunk bele a gyönyörű fehér tájba és érezhettük azt a nyugalmat amit e hely sugároz.

A lovaglás után mentünk a kirunai vasbányába, hogy megnézzük hol és hogyan bányásszak a híres svéd acélhoz a vasat. Maga a város erről híres leginkább, hiszen nem is lenne város a bánya nélkül és nem is lenne bánya a város nélkül.

Már századokkal a város 1900-as megalapítása előtt, az ott élő számi törzsek tudták, hogy a közelben lévő két hegy Luossavaara és Kiirunavaara nagy része vasból van. Mégis a temérdek vasoxid ércet nagy foszfortartalma miatt nem tudták addig kitermelni míg fel nem találták a Thomas-eljárást, ami lehetővé teszi a vasban lévő szennyezők eltávolítását oxidációval.

Ez beindította a bányászatot először a felszínen külszíni fejtéssel, majd később a föld alatt is. Ugyanígy beindult a vas és acélgyártás is. Így az 1800-as évek végén és az 1900 évek elejétől Svédország legrohamosabb tempójú városépítésébe kezdtek, hogy várost építsenek a bányához, és azt vasúttal összekössék Norvégiával és a többi bányászvárossal itt északon.

Ez a világ legnagyobb és legmodernebb földalatti vasércbányája, itt található a legnagyobb egybefüggő vasérc-tellér. Maga a vasérc alapanyaga mágnesvaskő (magnetit, Fe3O4) és ebből állítják elő redukálással a kitűnően jó minőségű acélt. Nem véletlen, hogy a II. világháború alatt Hitler annyira érdeklődött a svéd acél iránt, és az angolok annyira próbálták megakadályozni a vas és acélbizniszt a "semleges" Svédország és a náci Németország között.

Maga a cég ami a bányát üzemelteti (LKAB, Luossavaara-Kiirunavaara Aktiebolag) sok innovatív ötlettel áll elő, például különféle vasérc-pelleteket gyárt amikkel a vas és acélgyártás sokkal olcsóbb, energia-hatékonyabb, és elmondásuk szerint sokkal kevésbé terheli a környezetet.

A bánya most olyan 1000 méterig nyúlik le a hegy gyomrába, és senki nem tudja még megjósolni, hogy meddig ér le a vasérc-tellér. Úgyhogy nagy az izgalom, és persze még nagyobb a profit. Az LKAB állami társaság, így a vasbányászatból rengeteg pénz jön be Svédországba.

Ami még érdekes, hogy a bányászati munkák miatt Kiruna veszélyben van, mert a vasérc-tellér ferdén nyúlik a földbe (a város alá tulajdonképpen) és lassan a bányászással eljutnak arra a mélységre, ami veszélyezteti magát a város. Most még nem folyik bányászat a város alatt, de az elkövetkező években a maketten látható piros vonalon belüli területek veszélyben lesznek, mert egyre jobban csúsznak a bánya felé.

A fenti képen lehet látni, hogy az egybefüggő vasérc-mag ferdén kezd benyúlni a város alá, amitől megmozdul a föld fölötte. És ugye senki nem tudja hol ér véget a mélyben a vasérc és meddig tart míg az amúgy nagyon megtérülő bányászat. Ezért 2004-ben egy tervet hirdetett az LKAB és a város: a várost és az épületeket arrébb kell vinni a következő évtizedben. 2007-től kezdve már megépítették az új vasutat más helyen, és új csatornahálózat is született. Elkezdtek kijelölni helyeket az új házaknak, és lassan kezdenek felépülni. Úgyhogy, most ez a legnagyobb projekt Kirunában, a házak lebontása és új helyen felépítése, valamint a műemléképületek átszállítása az új helyre.

Természetesen a költségeket a bányatársaság állja, és ki van kötve, hogy mindenkinek a régi házához megfelelő életszínvonalú házat kell kapnia (pl. ha tó mellett volt akkor tó mellé, stb.). Minden egyes személlyel a cégnek külön meg kell egyeznie, és minden fejleményről a városgyűléseken tájékoztatják az embereket. Érdekes látni egyébként, hogy hogyan van ez a probléma kezelve itt, teljesen nyíltan beszélnek róla, mindenki tudja, hogy ez van és lesz, és megpróbálják kihozni a legjobb eredményt amit tudnak úgy hogy a bánya is üzemeljen biztonságban és az emberek is elégedettek legyenek.

Úgy érzem itt arról van szó, hogy a bányász cégnek ígyis-úgyis hatalmas a profitja, és emiatt szeretne kialakítani egy olyan megoldást amivel mindenki nyer, ők is és a városi emberek is jól járnak. Hiszen tulajdonképpen a dolgozóikról (is) van szó.

Összességében elmondhatom, hogy engem teljesen lenyűgözött ez a vidék, nagyon örülök, hogy végre eljuthattam ide is. Biztos, hogy fogok még jönni ide, hiszen nekem nagyon tetszett ez a hely a maga hideg, fagyos ridegségével, és csodálatos vad természetével.
Arról nem is beszélve, hogy még a közelben lévő csodás Abisko nemzeti parkot nem is láttam; Svédország legnagyobb hegye a Kebnekaise (2106 m) is itt van nem messze; valamint a természet tartozik nekem még azzal, hogy a sarki fényt megmutassa nekem a maga pompájában.

Zárásképpen itt fenn látható a Vinterpalatset nevű szálloda, ahol laktunk, és alább képek Kirunából: a bánya és a főtér. A Vinterpalatset egy régi, patinás de nagyon szép fa épület. Talán egy kúria volt régen. Ezeket azért mondom, mert 20-30 év múlva már biztos hogy nem fog állni, ahogy Kiruna sem, és sajnálni is fogom. De hamarosan lesz helyette egy új város, egy új Kiruna, új helyen.

*

*

***